A gazdiék elmentek dolgozni, a gyerekek iskolában vannak. Egyedül vagyok az egész udvaron, Remek alkalom egy kis felfedező körútra. Na nézzük merre induljunk? Itt van egy farakás a fal mellett, a múltkor mintha valami színeset láttam volna alatta. Mi lenne ha megkeresném hátha valami finomság, talán egy játék darabja. Odamentem a farakáshoz és körbeszimatoltam. Tényleg éreztem valami kellemes illatot, ami csábított. Addig kaparásztam amíg sikerült előkotornom három darab rózsaszínű kerek valamit. Izgatott a dolog mert ilyet még nem láttam. Eszembe jutott, hogy talán jobb lenne ott hagyni hiszen nem a gazdiék adták, de a kíváncsiság nem hagyott nyugodni, meg aztán finom illata is volt. Megettem mind a három puha, rózsaszínű, kerek dolgot. Jólesett. Mikor  a gazdiék hazajöttek, semmit nem vettek észre. Két nap múlva elkezdtem köhögni és nagyon gyengének éreztem magam. Nem volt kedvem játszani és szédültem.  -Biztosan megfázott, azért köhög!- mondta Anya. -De akkor mért olyan gyenge?- kérdezte Apa. - Ne mi döntsük el mi a baja, azért van a doki.-döntötték el a vitát a gyerekek. Az orvos a szokásos jutalom falattal fogadott, de nem vettem el. A fenekembe dugott valamit, megtapogatta a hasamat, a bordáimra tett valami fémeset végül a számba is belenézett.     -Vérvizsgálatra lenne szükség, mert ez nem megfázás- jelentette ki. -Akkor mi?- kérdezte Anya. - Van otthon patkányméreg kitéve?- volt a következő kérdés. - Tettem ki pár kockát még régebben a farakás alá, de oda úgy sem fér.- jutott eszébe Apának. -Abban nem lehetsz olyan biztos- mondták a gyerekek.- Doktor úr legyen szíves megcsinálni a vérvizsgálatot, mert mi van ha mégis kikaparta a patkánymérget és megette?- kiáltott Anya izgatottan. Szinte nem is fájt a vérvétel, mert már nagyon gyenge voltam. Tíz percig zúgott valami gép utána még tíz percig egy másik csipogott. Végül behívott minket a doki és megmutatta az eredményt. - Sajnos tényleg patkányméreg. Nem alvad meg a vére és ezért tüdővérzése van. Ettől köhög és gyenge.- hangzott a lesújtó vélemény.- Meg fog halni?- rémültek meg  a gyerekek.-Veszályes, de nem biztos, hogy halálos. Mindjárt megkezdjük a kezelést- válaszolt a doki. - A te hibád- kezdte Anya Apának mondani. De ezt már nem írom le. - Mentse meg uram, nem számít mennyibe kerül !- adta ki a parancsot Apa.

Folytatjuk

Mire várunk itt a kocsiban? Gazdiék elvittek a szomszéd városba. Milyen szép hely! Az volt a céljuk, hogy szoktassanak az autóhoz, mert kicsit rosszul szoktam lenni tőle. Félni nem szoktam, csak émelygett agyomrom. Felhívták a dokit, hogy mi a legjobb megelőzés erre a problémára. -Nem nagy dolog.-válaszolt az orvos. -A lényeg, hogy utazás előtt ne adjanak neki enni. Nem baj ha kicsit később kapja meg az ételét. Eznkívül természetesen pozitív megerősítéseket is kell kapnia. Kapjon jutalom falatokat az utazás után, játszanak a kutyával, vigyék kellemes helyre. -És hogyan szállíthatom őt biztonságosan?-* kérdezte Apa. -Úgy, hogy vagy ketrecbe teszik, vagy a hátsó ülésre szerelhető kiegészítőket vásárolnak.- felelte a doki. -Mik ezek?- kérdezte Anya. - Először is szükség van egy mosható, strapabíró üléshuzatra, egy elválasztó rácsra, hogy ne tudjak előremászni és egy biztonsági övre. - sorolta az orvos. - Mindezeket a rendőrség is ellenőrzi. - figyelmeztetett. - Természetesen vinni kell az oltásikönyvet is.-tette hozzá Apa. -Mit csináljunk, ha nagyon nyugtalan?- kérdezte Anya. -Jöjjenek el a rendelőbe és adok olyan gyógyszert, ami lenyugtatja utazás előtt. Teljesen ártalmatlan gyógyszer.- Mivel hosszabb útra is szeretnénk menni Marcival természetesen elmegyünk érte,- mondta Apa. -Külföldre nem szertnék vinni? - kérdezte az orvos,- mert ha igen, akkor előtte útlevelet kell csináltatni. -Hol?- kérdezte Anya.-Itt a rendelőben. Megvárható.- szólt a doki. Na, ezek jó hírek, gondoltam. Szeretem az izgalmakat, a sok kalandot.

Folytatjuk

A gazdiék és a barátaik együtt szoktak kirándulni. A másik családban is van egy kutya, aki már felnőtt. Mivel most láttuk egymást először, gyakran nézegettem a gazdiékra, hátha segítségre lesz szükségem, ha a másik kutya megtámadna. Szerencsére ö már ivartalanított fiú volt, így semmi támadókedvet nem mutatott. -Milyen szép vagy. -mondta nekem a nagyobb kutya, akit Fülesnek hívtak. -Köszönöm- válaszoltam. - Engem minden hónapban elvisznek a gazdiék a dokihoz ellenőrzésre, hogy szépen fejlődöm-e. Szeretek odajárni, mert mindig finom falatkával fogadnak. Utána megmérnek, áttapogatnak, megnézik az oltási könyvemet, megbeszélik, hogy a következő hónapban mire van szükségem.Téged nem szoktak vinni ellenőrzésre?-kérdeztem Fülest. -Sajnos nem-sóhajtott.-Csak akkor megyünk, ha már baj van. Akkor is inkább kihívják az orvost, nehogy bepiszkoljam a kocsit.  A múltkor is három napig nem volt étvágyam, még játszani sem volt kedvem. Kihívták a dokit, aki mondta, hogy háznál nem tud megvizsgálni, mert ahhoz felszerelés kell. Végre kerítettek egy pokrócot, amivel letakarták a kocsi ülését, igy tiszta maradt. Mikor beértünk a rendelőbe, már alig éltem. Kiderült, hogy fertőzött kullancs csípett meg, attól lettem beteg. -Kullancs? Azt nem ismerem.- válaszoltam. -Ja persze, az a nagy barna, jóízú tabletta, amit a múltkor megettem, az véd meg.-jutott eszembe. -Remélem mindig fognak adni a gazdiék. Nem szeretnék úgy járni mint Füles.

Folytatjuk

A mai napon végre kirándulni mentünk, mert hétvége volt. Szép, napos idő ígérkezett. Mivel most indultunk volna első alkalommal ki az udvarból, a gazdi óvatosságból felhívta a dokit.Megkérdezte, hogy mire figyeljenek oda a bajok elkerülése érdekében. Láttam, hogy sokáig beszélgetnek és papírra írta, amit hallott. Akkor leültek Anyával és végig vették a leírt listát- Három kombinált oltás? -kérdezte Apa. -Megvan. -válaszolt Anya. -Kombinált féreghajtó szívférgesség ellen? -Megvan.- Kullancsok és bolhák elleni 3 hónapos tabletta?- Hopp, azt elfelejtettem! -kiáltott fel Anya,. Rögtön odahívtak és kivették a nagy barna, jóízű tablettát a dobozából. Először megszagoltam, mert még nem láttam ilyet, aztán szépen megettem mert éhes voltam. -Még jó, hogy felhívtam a dokit !- szólt Apa, - Hiába, erre való az állatorvos, hiszen mi honnan tudhatnánk, hogy mik a legújabb módszerek. -mondta Anya. -Aztán meg a mi pénztárcánk bánja, ha beteg lesz Marci, mert a védekezés mindig olcsóbb mint a kezelés.- mondta Apa, aki mindig szereti, ha a dolgok be vannak biztosítva. -Meg az a sok izgalom  se hiányzik, hogy meggyógyul-e. - tette hozzá Ancsa, a nagyobbik gyerek, aki még csak 10 éves, A lista többi részével már nem volt gond. Mikrochip, oltási könyv, póráz, na és a szájkosár, amit szerencsére nem kell felvennem. - És a legfontosabb, hogy mindíg szem előtt legyen, hogy nehogy bekapjon és lenyeljen valamit.- ismételte ai a doki szavait Apa.

Folytajuk