Végre újra jól érzem magam. Most egy darabig nem kívánom látni az állatorvosi rendelőt. De most már minden rendben. Utolsó alkalommal végezte el az orvos az ellenőrző vérvizsgálatokat és minden eredményem normális. Mikor eljöttünk a rendelőből Anya megköszönte az orvosnak az "életemet". Ezt mondta Szó szerint: - Bármilyen gondosan vigyáztunk Marcira, mégis megtörtént a baj. Hát hiába, úgy látszik, van még mit tanulnunk. Köszönöm, doktor úr, hogy újra közöttünk ugrálhat Marci.- Az a jó, ha rossz, mármint a kutya.- felelte nevetve Apa.  - És mi a helyzet a biztosítóval? Fizetett már?-érdeklődött az orvos. - Még nem, de minden papírunkat elfogadták, úgyhogy rövidesen megkapjuk a pénzt. Még szerencse, hogy a doktor úr a lelkünkre kötötte, hogy 6 hónapos korában jelentsük be Marcit a biztosítónál. Így nem a mi pénztárcánkat terhelte a kezelési költség. Elég baj volt maga a betegség is. A gyerekek így is nehezen viselték. - Ne feledjék, hogy a csoki, a mesterséges édesítőszerek, az embernek való gyógyszerek mind mérgezőek a kutyára. Ezeket nagyon jól tegyék el, nehogy belakmározzon a kis huncut.-veregette meg a hátamat a doki. -Nem szabad a kutyának csokit meg sütit adni?-kerekedett el a gyerekek szeme.-Jó, hogy tudjuk-kapta fel a fejét Anya-hiszen most jön a Karácsony.

Folytajuk