A gazdiék elmentek dolgozni, a gyerekek iskolában vannak. Egyedül vagyok az egész udvaron, Remek alkalom egy kis felfedező körútra. Na nézzük merre induljunk? Itt van egy farakás a fal mellett, a múltkor mintha valami színeset láttam volna alatta. Mi lenne ha megkeresném hátha valami finomság, talán egy játék darabja. Odamentem a farakáshoz és körbeszimatoltam. Tényleg éreztem valami kellemes illatot, ami csábított. Addig kaparásztam amíg sikerült előkotornom három darab rózsaszínű kerek valamit. Izgatott a dolog mert ilyet még nem láttam. Eszembe jutott, hogy talán jobb lenne ott hagyni hiszen nem a gazdiék adták, de a kíváncsiság nem hagyott nyugodni, meg aztán finom illata is volt. Megettem mind a három puha, rózsaszínű, kerek dolgot. Jólesett. Mikor  a gazdiék hazajöttek, semmit nem vettek észre. Két nap múlva elkezdtem köhögni és nagyon gyengének éreztem magam. Nem volt kedvem játszani és szédültem.  -Biztosan megfázott, azért köhög!- mondta Anya. -De akkor mért olyan gyenge?- kérdezte Apa. - Ne mi döntsük el mi a baja, azért van a doki.-döntötték el a vitát a gyerekek. Az orvos a szokásos jutalom falattal fogadott, de nem vettem el. A fenekembe dugott valamit, megtapogatta a hasamat, a bordáimra tett valami fémeset végül a számba is belenézett.     -Vérvizsgálatra lenne szükség, mert ez nem megfázás- jelentette ki. -Akkor mi?- kérdezte Anya. - Van otthon patkányméreg kitéve?- volt a következő kérdés. - Tettem ki pár kockát még régebben a farakás alá, de oda úgy sem fér.- jutott eszébe Apának. -Abban nem lehetsz olyan biztos- mondták a gyerekek.- Doktor úr legyen szíves megcsinálni a vérvizsgálatot, mert mi van ha mégis kikaparta a patkánymérget és megette?- kiáltott Anya izgatottan. Szinte nem is fájt a vérvétel, mert már nagyon gyenge voltam. Tíz percig zúgott valami gép utána még tíz percig egy másik csipogott. Végül behívott minket a doki és megmutatta az eredményt. - Sajnos tényleg patkányméreg. Nem alvad meg a vére és ezért tüdővérzése van. Ettől köhög és gyenge.- hangzott a lesújtó vélemény.- Meg fog halni?- rémültek meg  a gyerekek.-Veszályes, de nem biztos, hogy halálos. Mindjárt megkezdjük a kezelést- válaszolt a doki. - A te hibád- kezdte Anya Apának mondani. De ezt már nem írom le. - Mentse meg uram, nem számít mennyibe kerül !- adta ki a parancsot Apa.

Folytatjuk