Mire várunk itt a kocsiban? Gazdiék elvittek a szomszéd városba. Milyen szép hely! Az volt a céljuk, hogy szoktassanak az autóhoz, mert kicsit rosszul szoktam lenni tőle. Félni nem szoktam, csak émelygett agyomrom. Felhívták a dokit, hogy mi a legjobb megelőzés erre a problémára. -Nem nagy dolog.-válaszolt az orvos. -A lényeg, hogy utazás előtt ne adjanak neki enni. Nem baj ha kicsit később kapja meg az ételét. Eznkívül természetesen pozitív megerősítéseket is kell kapnia. Kapjon jutalom falatokat az utazás után, játszanak a kutyával, vigyék kellemes helyre. -És hogyan szállíthatom őt biztonságosan?-* kérdezte Apa. -Úgy, hogy vagy ketrecbe teszik, vagy a hátsó ülésre szerelhető kiegészítőket vásárolnak.- felelte a doki. -Mik ezek?- kérdezte Anya. - Először is szükség van egy mosható, strapabíró üléshuzatra, egy elválasztó rácsra, hogy ne tudjak előremászni és egy biztonsági övre. - sorolta az orvos. - Mindezeket a rendőrség is ellenőrzi. - figyelmeztetett. - Természetesen vinni kell az oltásikönyvet is.-tette hozzá Apa. -Mit csináljunk, ha nagyon nyugtalan?- kérdezte Anya. -Jöjjenek el a rendelőbe és adok olyan gyógyszert, ami lenyugtatja utazás előtt. Teljesen ártalmatlan gyógyszer.- Mivel hosszabb útra is szeretnénk menni Marcival természetesen elmegyünk érte,- mondta Apa. -Külföldre nem szertnék vinni? - kérdezte az orvos,- mert ha igen, akkor előtte útlevelet kell csináltatni. -Hol?- kérdezte Anya.-Itt a rendelőben. Megvárható.- szólt a doki. Na, ezek jó hírek, gondoltam. Szeretem az izgalmakat, a sok kalandot.
Folytatjuk