Végre újra jól érzem magam. Most egy darabig nem kívánom látni az állatorvosi rendelőt. De most már minden rendben. Utolsó alkalommal végezte el az orvos az ellenőrző vérvizsgálatokat és minden eredményem normális. Mikor eljöttünk a rendelőből Anya megköszönte az orvosnak az "életemet". Ezt mondta Szó szerint: - Bármilyen gondosan vigyáztunk Marcira, mégis megtörtént a baj. Hát hiába, úgy látszik, van még mit tanulnunk. Köszönöm, doktor úr, hogy újra közöttünk ugrálhat Marci.- Az a jó, ha rossz, mármint a kutya.- felelte nevetve Apa.  - És mi a helyzet a biztosítóval? Fizetett már?-érdeklődött az orvos. - Még nem, de minden papírunkat elfogadták, úgyhogy rövidesen megkapjuk a pénzt. Még szerencse, hogy a doktor úr a lelkünkre kötötte, hogy 6 hónapos korában jelentsük be Marcit a biztosítónál. Így nem a mi pénztárcánkat terhelte a kezelési költség. Elég baj volt maga a betegség is. A gyerekek így is nehezen viselték. - Ne feledjék, hogy a csoki, a mesterséges édesítőszerek, az embernek való gyógyszerek mind mérgezőek a kutyára. Ezeket nagyon jól tegyék el, nehogy belakmározzon a kis huncut.-veregette meg a hátamat a doki. -Nem szabad a kutyának csokit meg sütit adni?-kerekedett el a gyerekek szeme.-Jó, hogy tudjuk-kapta fel a fejét Anya-hiszen most jön a Karácsony.

Folytajuk

A gazdiék elmentek dolgozni, a gyerekek iskolában vannak. Egyedül vagyok az egész udvaron, Remek alkalom egy kis felfedező körútra. Na nézzük merre induljunk? Itt van egy farakás a fal mellett, a múltkor mintha valami színeset láttam volna alatta. Mi lenne ha megkeresném hátha valami finomság, talán egy játék darabja. Odamentem a farakáshoz és körbeszimatoltam. Tényleg éreztem valami kellemes illatot, ami csábított. Addig kaparásztam amíg sikerült előkotornom három darab rózsaszínű kerek valamit. Izgatott a dolog mert ilyet még nem láttam. Eszembe jutott, hogy talán jobb lenne ott hagyni hiszen nem a gazdiék adták, de a kíváncsiság nem hagyott nyugodni, meg aztán finom illata is volt. Megettem mind a három puha, rózsaszínű, kerek dolgot. Jólesett. Mikor  a gazdiék hazajöttek, semmit nem vettek észre. Két nap múlva elkezdtem köhögni és nagyon gyengének éreztem magam. Nem volt kedvem játszani és szédültem.  -Biztosan megfázott, azért köhög!- mondta Anya. -De akkor mért olyan gyenge?- kérdezte Apa. - Ne mi döntsük el mi a baja, azért van a doki.-döntötték el a vitát a gyerekek. Az orvos a szokásos jutalom falattal fogadott, de nem vettem el. A fenekembe dugott valamit, megtapogatta a hasamat, a bordáimra tett valami fémeset végül a számba is belenézett.     -Vérvizsgálatra lenne szükség, mert ez nem megfázás- jelentette ki. -Akkor mi?- kérdezte Anya. - Van otthon patkányméreg kitéve?- volt a következő kérdés. - Tettem ki pár kockát még régebben a farakás alá, de oda úgy sem fér.- jutott eszébe Apának. -Abban nem lehetsz olyan biztos- mondták a gyerekek.- Doktor úr legyen szíves megcsinálni a vérvizsgálatot, mert mi van ha mégis kikaparta a patkánymérget és megette?- kiáltott Anya izgatottan. Szinte nem is fájt a vérvétel, mert már nagyon gyenge voltam. Tíz percig zúgott valami gép utána még tíz percig egy másik csipogott. Végül behívott minket a doki és megmutatta az eredményt. - Sajnos tényleg patkányméreg. Nem alvad meg a vére és ezért tüdővérzése van. Ettől köhög és gyenge.- hangzott a lesújtó vélemény.- Meg fog halni?- rémültek meg  a gyerekek.-Veszályes, de nem biztos, hogy halálos. Mindjárt megkezdjük a kezelést- válaszolt a doki. - A te hibád- kezdte Anya Apának mondani. De ezt már nem írom le. - Mentse meg uram, nem számít mennyibe kerül !- adta ki a parancsot Apa.

Folytatjuk

Mire várunk itt a kocsiban? Gazdiék elvittek a szomszéd városba. Milyen szép hely! Az volt a céljuk, hogy szoktassanak az autóhoz, mert kicsit rosszul szoktam lenni tőle. Félni nem szoktam, csak émelygett agyomrom. Felhívták a dokit, hogy mi a legjobb megelőzés erre a problémára. -Nem nagy dolog.-válaszolt az orvos. -A lényeg, hogy utazás előtt ne adjanak neki enni. Nem baj ha kicsit később kapja meg az ételét. Eznkívül természetesen pozitív megerősítéseket is kell kapnia. Kapjon jutalom falatokat az utazás után, játszanak a kutyával, vigyék kellemes helyre. -És hogyan szállíthatom őt biztonságosan?-* kérdezte Apa. -Úgy, hogy vagy ketrecbe teszik, vagy a hátsó ülésre szerelhető kiegészítőket vásárolnak.- felelte a doki. -Mik ezek?- kérdezte Anya. - Először is szükség van egy mosható, strapabíró üléshuzatra, egy elválasztó rácsra, hogy ne tudjak előremászni és egy biztonsági övre. - sorolta az orvos. - Mindezeket a rendőrség is ellenőrzi. - figyelmeztetett. - Természetesen vinni kell az oltásikönyvet is.-tette hozzá Apa. -Mit csináljunk, ha nagyon nyugtalan?- kérdezte Anya. -Jöjjenek el a rendelőbe és adok olyan gyógyszert, ami lenyugtatja utazás előtt. Teljesen ártalmatlan gyógyszer.- Mivel hosszabb útra is szeretnénk menni Marcival természetesen elmegyünk érte,- mondta Apa. -Külföldre nem szertnék vinni? - kérdezte az orvos,- mert ha igen, akkor előtte útlevelet kell csináltatni. -Hol?- kérdezte Anya.-Itt a rendelőben. Megvárható.- szólt a doki. Na, ezek jó hírek, gondoltam. Szeretem az izgalmakat, a sok kalandot.

Folytatjuk