Kedves Olvasóim

Legyenek vendégeim egy kis szerepcserés játékban:

"Hát ez a gazdi! Most kerültem ide egy hete és még nem vitt el a dokihoz. Pedig tudhatná, hogy a kölykök gyengék, érzékenyek. Ehelyett csak gyömöszölnek, simogatnak. Mindig azt mondják, de szép kövér kiskutyus, pedig csak a hasam nagy. De nem a kövérségtől de nem ám. Én sem tudom mi az ami bennem van, csak azt érzem mintha mozognának a hasamban. Na mindegy biztos így kell lennie. De akkor miért nem hízom, pedig állandóan éhes vagyok. A gyerekek meg folyton puszilgatnak, még akkor is ha előtte a dolgomat végeztem. De hát a kiskutya olyan mint egy plüss állat csak mozog. Pedig hiányoznak a testvéreim, főleg éjszaka, amikor nem játszik velem senki. Ezért aztán sírdogálok, a mamára meg a tesókra gondolok, vajon merre lehetnek? Legalább a szomszéd kiskutyával játszhatnék? de vele valami történt. Olyan vidám volt mostanáig, de 1-2 napja elkezdett hányni meg ment a hasa. Most meg már nem látom sehol! Félek nehogy én is így járjak. Ha tehetném magam indulnék el a dokihoz. Mindegy, majd lesz valami. Csak a gyerekeket sajnálom. Már nagyon megszerettük egymást, biztosan sajnálnának, ha bajom lenne. Már el is neveztek, Marcinak hívnak."

Folytatjuk